Kemény Lili Jelentés a türannosznak Arcadiában, a galantéria és kecsesség idilli földjén fölállítottuk végre az első traktorgyárat. Atlantiszban, a bölcsesség és a mágia ősi városában beindítottuk az első szappanoperát. Betlehemből, az egyes számú tiltott zónából folyton szökést kísérelnek meg a... csak tudnánk, hogy kicsodák! 2010 Aug 21 3 hozzászólás bródy anna barbara pldáulmostantól... például mostantól lehetnék, mint egy könyv lapjai papírszagú és csendes. előttem és utánam is van valami. mégis arra gondolok, miért hanyagolsz? de kicsi vagyok, minden a homlokomra van írva. vannak szavak, amiket mindig használok és betűk, amik nem mennek ki a fejemből. csak ülnék a polcokon a nagyszobában, a kánikulát bentről figyelném napközben (az utcát, ahol alig jár valaki és a macskát, aki mindig az autó mellett vár). este elővennél, borospohárból kávéval itatnál, eszedbe jutna néhány szomorú emlék, eltűnne néhány szál cigaretta, sétálnál velem a parkig és vissza és ha végeztél velem csak otthagysz a konyhaasztalon, hogy amíg te alszol én eltűnjek, hogy utólag rendezd magadban az olvasottakat. 2010 Aug 03 3 hozzászólás Donáti Flóra Lili lépcsők ez egy lépcsőház egy fekete-fehér filmből sok fajta lépcsőház van ám de mindig sokat kell gyalogolni hogy felérj a tetőre például ahol félsz, pedig gyönyörű a kilátás, és egy pillanat alatt kijózanodsz a hidegtől, és hogy van a tetőn egy lyuk (világítóudvar lehet) megint más lépcsőházak olyan erkélyekhez vezetnek, ahol citromillatú éjszakában figyelheted a folyót aminek a partján egy hatalmas hintán hintázva jöttél rá, hogy mindig szép az ég de ez kicsit sem hasonlít arra a lépcsőházra ahol, ha mész pár emeletet felfelé megtalálod a konyhát aminek a falára rengeteg nyelven írtak üzeneteket és ahol rengeteg nyelven beszélgettek kávézás közben a legviccesebb lépcsőház pedig olyan, hogy nem hinnéd el, hogy fel tudsz menni, annyira aprók a lépcsőfokok, de mégis és ha felérsz, az egész lakásban kedves zene szól és borosüvegre emlékeztet az alkony a legnyugodtabb helyen pedig csak két lépcsőfok van, de a tengerillat és a sirályok hangja lehet hogy nem is tudna többet lépcsőzni 2010 Aug 03 4 hozzászólás Lázár Bence András Séta (kettes) Egy kétsávos sugárúton állsz. Leméred az esélyeid. A test halhatatlan. Ebben egészen biztos vagy. Odamész a szerb fánkárus lányhoz. Elképzeled, ahogy a méhe lebomlik, aztán újjáépül. Emiatt a zsebedbe nyúlsz. Kérsz kettőt. A másodikra meghívod. A fémtálcában látod az arcod. Két napos szakáll. Visszautasít. A test halhatatlan. Gondolod. Megkérdezed, hogy ha mégis, miután ő itt, át a kétsávoson, egy zsákutcában, mondjuk. A test halhatatlan. Ezt nem akarod elfelejteni. Félóra múlva a nadrágszárad igazítod. Ő cigit kér oroszul. Úgy még értesz. Ezt még tudja a száj. Leöblíted sörrel. Aztán egymásnak porlad két autó. Mentők jönnek. A szájad még mozdul. A test halhatatlan. Ezt az egyet nem akarod elfelejteni. De látod, ahogy cukor ragad a kezére. Egy férfi kettőt kér. Az elsőt még elfogadod. A másodikat már nem bírod elviselni. A méhe lebomlik, újjáépül, gondolod. De egy száj bajusszal az élén a tisztaságról mit tudna mondani még? 2010 Jul 18 11 hozzászólás wéber anikó Mese kisfiúnak Hegedűországról Megmentettem volna az országot, ahol ha meghal valaki, mindenki hegedülni kezd egy dallamot, és most már évek óta folyamatosan hegedülnek. Nincs senki, aki epret szedne, vagy elmondaná, hogy az öreg fák mögött a várról minden nap leesik egy kő. A hercegnőt sem veszi el senki, hisz nincs szabad keze, hogy megfésülködjön, vagy lerázza a pókot, ami új övet sző derekán, és a királyfik szakálla addig nő, hogy a borostyán szégyenkezve és irigyen figyeli a fáról. De képzeletükben a hegedülő emberek jönnek-mennek, a sárkányt egy kardcsapással győzik le, és álmukban minden tánclépésük pontosan a másik lába mellé simul. Megmentettem volna az országot, de az ő képzeletükben minden szavam más mesét juttat eszükbe. Ezért ha te hegedülnél, állj az ablakhoz, és figyeld azt a keskeny sávot, ahol a visszatükröződő képed, és a kinti utca képe összeér. 2010 Jul 14 4 hozzászólás Szilvay Máté Valódi Júdás Az előre visszavont kedvességeid. Egy szó nélkül kezembe nyomod a kabátod, aztán rendelsz egy kétszemélyes tálat. Amíg kihozzák, vádaskodni kezdesz, hogy magamban már biztos elárultalak. Ez is szeretet, ha minket összetart. Eszembe jut, amit tegnap este mondtál, hogy tényleg ilyennek hiszed a szerelmet: leharapni egy gázrózsa szirmait. Neked egy valódi Júdás kellene, aki ellened teszi azt, amire vágysz, és úgy teljesít be, hogy kudarcra ítél. Neked olyan csók kell, hogy tönkremenj belé. Neked a közös tál kérés és alkalom: lehet benne egyszerre mártani. Mint egy nyilvános inkubátor, akkor vagy boldog, ha magadba zárhatsz végre valakit, akinek jobb lett volna, ha meg sem születik. 2010 Jul 16 8 hozzászólás Hírek DOKK 10. születésnapja alkalmából Lackfi János Mátay Katával beszélget 2010. június 10-én, 19:00-kor a Ráday Könyvesházban (1092 Budapest, Ráday utca 27). Gyermeklétről, itthonról és otthonról, versekről és fordításokról. Esemény a FB-on Az estet a MASZRE támogatja. 2010 Jun 07 6 hozzászólás Hírek JAK-piknik Esemény a FB-on, részletes program 2010 May 28 0 hozzászólás Zilahi Anna Hallgatás az örökös csend megutáltatja magát és azt is aki végül megtöri fekete combharisnyák lógnak a karfáról tegnap levedlett bőreim ha számot kéne adnom arról amit elhagyok de benne ébredek ezen a hajnali vonaton tenném amit épp kihúznak aztán vissza ketten ülnek a helyemen a közlekedőn várom hogy mindenki hallgasson a szellőzőcsatornából és véletlenül bekapcsolva hagyott hangszórókból már ne legyen elérthető a bennem felszakadó gyereksírás hogy én ölelem és csókolom azt aki egész éjjel nincs itt és nem hagy aludni keresem azt aki látott engem üvölteni kiabálni ordítani hogy elmesélje jól csináltam-e mert azon gondolkozom újrakezdem 2010 May 01 8 hozzászólás Hírek ELTE Bölcsésznapok 2010 A 2010-es Bölcsésznapok a Trefort-kertben rendezvénysorozat keretében április 22.-én, délután öttől a Könyvtár Klubban (ELTE BTK) az Apokrif folyóirat és a FÉL mellett a Körhinta Kör is képviselteti magát. Felolvas Wéber Anikó, Fehér Renátó, Szilvay Máté és Gucsa Magdolna. 2010 Apr 16 0 hozzászólás << 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 >>

Szerzők:

Bródy Anna Barbara
Donáti Flóra Lili
Fehér Renátó
Gucsa Magdolna
Kemény Lili
Kis Orsolya
Lázár Bence András
Mátay Kata
Szilvay Máté
Wéber Anikó
Zilahi Anna

Legújabb kommentek:


wéberanikó lépcsők
az egyik, amit nagyon szeretek a verseidben, hogy mindig elmennek a határig, amikor már majdnem túlírtak, már majdnem túl színesek, hogy szépek legyenek, de mindig csak majdnem, és sosem lépik át azt a határt, hogy tényleg túlírtak lennének, mindig megmaradnak a határ jobbik oldalán, és ettől különlegesen szépek és jók. itt is így látom, igaz a vége nekem se tetszik annyira, hiányzik még onnan valami.
wéberanikó pldáulmostantól...
Nagyon szeretem az első versszakot. annyira, hogy nem is találok benne hibát, lehet, mert annyira magával ragad. a többesszámok szerintem az eltűnéshez kötődnek, ezekkel általánosítja még a helyet is, azt hogy nem egy bizonyos könyv adott lapja, hanem egy könyv lapjai, nem behatárolhatóan a polcon ül, hanem valahol a polcokon, legalábbis én így értelmeztem. a második versszakot kicsit kevesebbnek érzem az elsőhöz képest, a könyvhöz kapcsolt kávé, bor, cigaretta, emlék és séta sablonos, és kevésbé tesz hozzá ennek a kapcsolatnak a leírásához, valami hiányzik mellettük. de még így is: kerek és nagyon szép vers.
máté pldáulmostantól...
Egy-két dolog zavar benne, pl. indokolatlannak tűnő többesszámok, hogy "egy könyv lapjaI" meg hogy "ülnék a polcOKon". Meg az elején csak egy lap a nő, aztán már az egész könyv. Nem egyszerre viselkedik nőként és könyvként, hanem hol könyvként (asztalon heverés), hol nőként (eltűnés éjszaka), és ez nem túl jó így. Meg egyszerre tűnik szerelmesnek (mert mindent csodának láttat a vers, a nő részéről teljes önátadással, tégy velem bármittel) meg kötődést kerülőnek (eltűnés). Vagy mint aki úgy szerelmes, hogy ha már összejön, az már tönkreteszi az egészet, szóval jobb, ha nem teljesül be, vagy ha mégis, akkor így, együttlét utáni eltűnéssel legyen, ne legyen tét, minden találkozás tűnjön véletlennek - legyen minden találkozásban valami metafizikai. Szép vágy. Persze naiv, de az nem baj.
máté lépcsők
Nem is tudtam, hogy a lichthof az világítóudvar, mármint nyilván le tom fordítani a szó két részét, de hogy ezt haszálják magyarul. Gyönyörű szó. Azt hiszem, egyszer majd gonosz leszek, és lenyúlom. :)

A vers egyébként hangulatképnek nem rossz, de nem is annyira jó, mint néhány korábbi írásod. Viszont ez is egy olyan totalitást akar megfogni, mint azok. Mint amilyen totalitás egy hangulat. Érdekes, hogy kb mindenki más (a körhintásokról beszélek) verseinek a középpontjában valami fogalmiság van, valaminek a megértése, vagy az arra tett kísérlet - nálad és Babónál (és néha amúgy Lilinél is) pedig éppen ellenkezőleg. Szóval pictura.
máté Séta (kettes)
Ja, még valami: milyen cím már ez? Van egy Séta (egyes) is? De ha igen, akkor is marad, hogy miért pont Séta, ez végtelenül neutrális. Nem éppen jó, de nem is zavar nagyon. Csak hogy süt róla, hogy ez egy könnyen jött cím, elég üres.